Az utazó kilép a debreceni egyes villamos légkondicionált utasteréből. Szinte letaglózza a meleg levegő, ezért önkéntelenül is a parkerdő árnyas fái felé vezetik léptei. Széles sétányon halad. Nagy lélegzetet vesz, de orrába a párás erdei levegőn túl más illatok is vegyülnek. Erről eszébe jut, hogy éhes, mielőtt ellazulna az Aquaticumban, meg kellene ebédelni.

Fehér falú, timpanonos épület felé közeledik, a szögletes oszlopos tornác fölött címerre siklik tekintete. Az az érzése támad, mintha egy megelevenedett Jókai regénybe csöppent volna, és egy vidéki nemes ebédmeghívásának tenne eleget. Belép a félhomályos nagyterembe, szinte orrában érzi a házigazda hosszú szárú pipája füstjének illatát. A kandallóhoz lép, amely mellett ülve egykor gróf Széchenyi István is mulatott. A terem azóta teljesen átalakult, a legnagyobb magyar emlékét őrző kandalló azonban ma is eredeti állapotban van.

Balra a könyvtárszoba hívogat vacsora közbeni tartalmas baráti beszélgetésekre, jobbra a lovagterem visszafogott eleganciája alkalmas tere lehet meghitt családi összejöveteleknek, vagy alkalmasint kisebb létszámú konferenciáknak, céges rendezvényeknek. A központi nagyterem hatalmas sátorban folytatódik, összenyitva akár egy több száz fős násznép is ünnepelheti az ifjú párt.

Az ház valójában soha nem volt nemesi lak, az 1820-as években fürdőháznak épült Povolny Ferenc tervei alapján, majd rövidesen a debreceni úri közönség kedvelt szórakozó helye, vigadó lett. Ezt a szerepet tölti be mind a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal. A „Régi” előnevet akkor kapta, amikor a 70-es években nem messze innen, a csónakázó tó túloldalán felépült az Új Vigadó. A modern épület azonban soha nem tudta felvenni a versenyt a patinás régivel, mára nyomtalanul el is tűnt, átadta helyét az új, monumentális stadionnak.

Bármennyire kellemes is a hűvös az öreg falak között, emberünket a felszolgálók udvariasan a teraszra invitálják. Itt sincs meleg még ebben a kánikulában sem, hála a terasz fölé tornyosuló hatalmas sátornak, a középtájon terméskövekből épített csobogónak – no meg a ponyva fölé tornyosuló ősfáknak, amelyek alatt talán már a ház építői is megpihentek délidőben. Magyaros és grillezett ételek közül választja ki ebédjét, majd leöblíti egy pohár sörrel.

Ebéd után is éri meglepetés. Úgy gondolta, a kellemes környezetért és a gondosan elkészített ételért sokat kell majd fizetnie, az árak azonban meglehetősen barátságosak.

A csobbanás és a parkerdőben tett séta után útja ismét erre vezet. Az ódon épület felől cimbalom zsongító futamai jutnak fülébe. Önkéntelenül is a hang felé indul el, és úgy dönt, vacsoráját is a Régi Vigadóban fogja elfogyasztani.

A képek forrása: www.regivigado.hu

Balku László