Halmos Sándor

A természet gyógyító hatalma

Kutatásaim során sokszor beszéltem idős emberekkel, s akaratlanul is szóba került az egészségügy mai helyzete. Többen szóltak arról a falvakban, hogy bizony az 1950-es évekig nem volt orvos, s az emberek különféle praktikákkal, a természetből készen vett dolgokkal gyógyították egymást.

Amit hallottam okulásként közreadom, mert tanulságos, bevált és olcsóbb, mint a gyógyszer. Egy probléma van csak, hogy egyre kevesebben ismerik ez értékeket, és tudják felhasználásuk módját.

A népi gyógyászat évezredeken át felhalmozott természetismeretre, tudásra támaszkodik, mely összefügg szokással, hagyománnyal, magatartási rendszerrel, s misztikus – babonás elemeivel a népi hitvilágnak is része. Specialistái mindig egyszerű falusi emberek voltak, akik nemzedékről nemzedékre örökítették át tapasztalataikat, s a betegségek különböző fajtáit kezelték orvos nélkül.

Körömvirág
Fotó: Csáky Brigitta

A mai médiában naponta olvasni egészségmegőrző tippeket, megjelennek természetes gyógymódok, s teret hódit az alternatív gyógyászat. Sokan fordulnak a természetközelibb életmód felé. Az orvostudomány is felhasználja a természetes anyagok gyógyerejének fontosságát, s a gyógyszeripar is arra törekszik, hogy e tudás hasznosuljon.

A 21. században is élő forma. Megkérdezetteim szóltak régi hagyományos gyógyászati formákról, gyógyító ételek alkalmazásáról, szentelményekkel való gyógyításról, búcsújáró helyek gyógyító hatásáról.

A gyógyító személye a beteg számára mindig fontos volt, mert közvetítette a gyógyulásban való hitet mely nélkül nincs javulás. A specialistákon kívül olyan asszonyok is gyógyítottak, akiknek gyermekeik gyógyítása mindig fontos volt. Képességeikben az egyszerű emberek mindig bíztak, mert a közösség tagjai voltak, és értették a nép nyelvét. Ma ez a meg-értés hiányzik orvos, és páciense kapcsolatából, s ezért élhet még a hagyományos gyógyító gyakorlat. Fogorvos is egykor minden tizedik faluban volt, ezért borbély húzta a fogat, s a sebeket is ő kezelte. A falvakban bábák, és csontrakók voltak, akik helyre rakták a megrándult kezet, s füvesasszonyok, akik ismerték a gyógyfüvek hatását. De férfiak is voltak, akik járták az erdőt, és tanították a falusiakat a gyógynövények fajtáira.

A lakosság többsége ma sem tartja elvetendőnek a természetes anyagokkal való gyógyítást, s a természet gyógyító erejét használják a szintetikus gyógyszerekkel szemben, vagy a kettőt kombinálják.

Pettyegetett tüdőfű
Fotó: Csáky Brigitta

Régen volt hiedelem, hogy a betegségek okozói boszorkányok, rontó cselekvések, s sokan a szemmel verést tartották a legerősebbnek. Szemmel verni az tud, -mondták- akinek erős fekete szemöldöke van. A rontó cselekvések legfőbb ellenszere a ráolvasás, melyek az egykori boszorkányperek anyagaiban megtalálhatóak. A ráolvasásnak is volt funkciója, annak ellenére, hogy ma az irracionális gyógymódok közé sorolják. Amíg a mondókát mondogatta a javasasszony , addig a beteg reá koncentrált, és megnyugodott, s ezáltal a gyógyító betegével könnyebben tudott foglalkozni, s a beteg is ráhangolódott a gyógyításra, gyógyulásra, amelynek mindig meghatározott helye és ideje volt.

A meleg, és hideg gyógyító szerepe régóta ismert: fürdőzés, gőzölés, masszírozás. Meleg kenyérhéjat tettek régen a fájó derékra,felfázás esetén meleg téglára ültek, felmelegített üveget tettek a hasra. De a meleg gyógyító hatását úgy is használták, hogy a fürdővízbe citromfüvet, kakukkfüvet, mentát, stb. szórtak.

A gyógyfürdők mindig népszerűek voltak. Bajmócra, Nagymegyerre, Trencsénbe, Pöstyénbe, s még hosszan sorolható lenne, hogy hova jártak, és járnak ma is emberek. A forró és a hideg vízbe vetett bizalom nem véletlen, mert felgyorsítja a vérkeringést, megkönnyíti a felgyűlt mérgek kiizzadását, kiürülését.

De ismertek falun a mechanikai megoldások is. Fejfájás esetén tudták, hogy a fejen két oldalt lévő ütőeret kell masszírozni, s ehhez csak gyógyító kéz és akarat volt szükséges.

Emberi, és állati eredetű váladékok is voltak gyógyszerként. Az emberi nyál a sebek fertőzésének megakadályozását szolgálta, de vizeletet is alkalmaztak. Ma már nevetséges. hogy vizeletet itattak alkoholmérgezésre, vagy „hugyos ruhát” tettek fájó testrészekre,de a vizelet legtöbbször mint gyulladáscsökkentő szerepelt.

Állati eredetűként legtöbbször tejtermékeket használtak. Égési sebnél túrót, tejfölt, aludttejet, emésztési problémánál kefirt, savót. De bőven van adat állati eredetű zsiradékokra is.

De ismerték már régen a méz gyógyító hatását is, melynek gyógyhatásával korunk is behatóan foglalkozik. A méhcsípést fájó testrészen alkalmazták, s e gyógyítás ismét divatba jött.

A pióca – nadály gyógyhatásáról külön irodalom van (fájdalomra, visszerekre, magas vérnyomásra).

Alkohollal is sok mindent gyógyítottak. Sörrel öblítették pl. a hajat, hogy fényes legyen. Már a közép-korban a szerzetesek készítettek gyógylikőröket, gyógypálinkákat.

A szentelmények – az egyház által alapított szent jelek – is szerepet játszottak. (húsvéti szentelt barka, stb.)Imával ,hittel való gyógyítás. A búcsújáró helyeknek is szerepe volt, hogy az ember testi és lelki bajaiból gyógyulást találjon. A legtöbb búcsújáró helyen volt „szent kút” vagy gyógyforrás,melyről tudták , hogy megtisztítja az embert a bűnöktől,a testet a rituális tisztátalanságtól, betegségektől. A ceglédi búcsúhely régen híres volt, s a kút vizéről azt tartották , hogy a szembetegséget gyógyítja.

A gyógynövények a természet ingyen forrásai, s a mai orvostudomány nem vált el a növények gyógyító hatásától,hasznosítja azt a gyógyszeripar, illatipar, és megtalálhatóak a táplálékkiegészítőkben is. Ismert és széles körben alkalmazott a csipke, hárs, csalán, kamilla, bodza, csalán, melyek a faluszéli mezőkön is gyűjthetők, de sokan kertjeikben is tartják őket. Főleg a fűszernövények –kakukkfű, oregano, menta, cit-romfű, levendula, bojtorján népszerű.

Fekete nadálytő
Fotó: Csáky Brigitta

Gyűszűvirág
Fotó: Csáky Brigitta

Mezei zsálya
Fotó: Csáky Brigitta

Kevésbé ismert gyógynövény a papsajt, teáját arc-üreggyulladásra is használták, vagy a gyermeklánc-fűből készített méz a légcső betegségeire. A zsurlót köszvényre, a galagonya teát szív- és érrendszeri problémákra vették elő. A szegfűszeget fogfájás el-len, a cékla levét a rák ellen, a szarkalábteát hasmenés ellen, a fekete szedret májtisztító hatása miatt a mai napig használják. A dinnye- és szőlőmagot ma is sokan összerágják, mert bennük sok vitamin van. De ismert sok sajátos helyi praktika is, amelynek összegyűjtése nem lenne hiábavaló.

Manapság gyakori a prevenció, pl. a böjtöt helyettesítő tisztító kúrák, mely az egészséges- és tudatos táplálkozás körébe vezet.

A tudás megszerzésének ma is számos forrása van; Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyve 1990-ben jelent meg magyarul, és sok házban ma is olvassák, de ismert Szabó Györgynek, a „bükki füves embernek” honlapja is, s a modern kommunikációs eszközök is foglalkoznak a kérdéssel (Aloe Vera termékek, tisztító kúrák ) Reneszánsza van e területnek.

A hagyományos gyógyításban a régiek mindig azt használták fel, amely közvetlen közelükben megtalálható volt. Ma már boltokban, internetről mindent meglehet szerezni, s ezáltal bővülhet az otthon használt gyógymódok köre. A hagyományos gyógymódokat, és újabb eljárásokat egyre többen kombinálják,s a népi orvoslás,a a természetgyógyászat egyre nehezebben elkülöníthető, de a két gyógyítási rend-szer elválasztása, szerintem nem is lenne szerencsés.